Modern Prevenció Alapítvány

"Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott"
BEMUTATKOZUNK
GYEREKEK A BOLDOGSÁGRÓL
Alex oldala
RENDEZVÉNYEK
PÁLYÁZZATOK!
Mitől boldog az ember?
Minden napra egy jótett
Jelentkezési lap
ALKOTÓ GYEREKEK
pályaművek
HOGY IS VAN EZ...??
TÁMOGATÓINK
RÓLUNK ÍRTÁK
KAPCSOLAT
ÁLLATKÖLYKÖK - játék
Zenetanfolyam
Ünnepek

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


KAMASZKOR

lázadás...

Idén két éve, hogy átléptem a felnőttkor küszöbét. Új munkát kaptam, új helyen lakom, új társaságba kerültem. Kinőttem a kamaszkorból, vége a lázadó időszaknak, az új társaság más viselkedést kíván. Új állásom miatt cégvezetőkkel, üzletemberekkel kerülök kapcsolatba nap, mint nap.
Az ember kilépve a szülői fészekből, és az iskolai légkörből hirtelen nem is tudja, hogy viselkedjen, mit csináljon. Csak két dolog biztos, az egyik, hogy meg kell felelni az elvárásoknak. A másik – ez az elsőből egyenesen következik – el kell érni, hogy befogadjanak, elfogadjanak.
Ez az iskolában is így volt, gondolná ilyenkor az ember. Akkor meg mi a probléma?
Nos, probléma igazán nincs. Kivéve, ha az ember hirtelen nem tudja, hogy az új helyen mi az elfogadott viselkedési forma.
Két évvel ezelőtt, mikor még lázadó korszakomat éltem, nem érdekelt, ki mit tart helyesnek. Különösen, ha felnőttek akarták ezt megmondani.
"Miért is tenném, hisz én lázadó vagyok, és fiatal! És különben is, én azt csinálok, amit akarok! A felnőttek úgysem értenek meg!"
"Miért ne bömböltethetném a zenét, amikor nekem úgy tetszik? A szomszéd bácsi is állandóan üvöltetve nézi a tévét. Neki miért szabad?"
"Miért ne rágózzak az órán, mikor az jót tesz a fogaknak?" vagy "Miért ne szóljak vissza a tanárnak, ha nincs igaza?"
"Nem akarok fekete-fehérben menni az iskolai ünnepélyre! Nem vagyok én zebra! Egyáltalán az iskolai ünnepélyre nem akarok menni. De ha már muszáj, csak azért is farmerban megyek. És tornacipőben!"
"Olyan meleg van, nem veszek fel pólót a fürdőruha felsőmre. Nem kibírják az emberek, hogy így lássanak, amíg kiérek a strandra? Úgyis csak az öregeket zavarja. Ők meg ne nézzenek rám, ha nem tetszik! Van nekem nélkülük is elég bajom, miért ne öltöznék úgy, ahogy nekem tetszik?"
És még sorolhatnám a különböző, kamaszokat felháborító szabályokat, és azok áthágási formáit.
Az az igazság, mind a kamaszok véleményének igazat tudok adni, mind a szabályokat el tudom fogadni.
Most már.
Egykoron az egyetlen szabály az volt számomra: "A szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket! Tegyük hát meg!"

Nézz körül a világban! Látod mi történik? Fiatalok és felnőttek tömkelege rugdossa fel a szabályokat minden nap minden egyes percében.
Bankrablás, gyilkosságok, terrorizmus, lopás, verekedés, erőszak, csalás, botrány és a többi: Látod ezeket? Hogy érzed magad tőlük? Mi lenne, ha egyszer veled történne? Szeretnéd?

Ilyenkor az ember persze azt gondolja, miért pont velem történne ez?
A válasz: Miért ne?

Félre ne értsd, nem károgni akarok, tapasztalatból beszélek.
Elmesélek neked egy sztorit!

Mikor 15-16 éves voltam, a HÉV-en egy alkalommal egy fiatal srác bömböltette a discmanjét. Nekem tetszett a zene, bár valami más stílusnak jobban örültem volna.
Ült két sorral előrébb egy bácsi. Gondolom, a gazdaságból utazhatott haza, fejében szalmakalap, ruhája izadtságfoltos, poros-földes, helyenként fűfoltos. Ja, lábán elmaradhatatlanul a gumicsizma. És látsztt rajta, hogy borzasztóan kimerült. Felállt, és a fiúhoz sétált. Megkocogtatta a vállát, és szólt, halkítsa le a zenét. A fiú lehalkította, majd mikor a bácsika megfordult, grimaszolt egyet és elkezdte szép lassan visszatornászni a zenét az eredeti hangerőre.
Az öreg arca torzulni kezdett. Felállt, és elővette a bicskáját. Elkerekedtek a szemeim, mi fog most történni? A bácsi két hosszú lépéssel az ifjú lázadó mellett termett, és elvágta a fülhallgató madzagját.
Ha nem tudja normálisan hallgatni, akkor nem hallgatja sehogy!
A fiú feje vörösödni kezdett. Én meg csak kuncogtam magamban a sarokba fordulva. A többi fiatal felháborodva nézett és az öklüket rázták, és különböző átkokat szórtak az öregre.
Akkoriban én is rendszeresen hallgattam maximális hangerőn a discmanemet út közben. És az igazat megvallva én is a renitens ifjúnak adtam igazat. Akkor még.
A minap egy borzalmasan fárasztó nap után gondolataimba merülve bámultam ki az ablakon, hazafelé döcögve a busszal munkahelyemről.
Fél úton felszállt három viháncka, tizenéves lány. Olyan 13-14 évesek lehettek. Sivítozva, kiabálva hangosan nevetgélve foglaltak helyet a mellettem lévő sorban. Lábaikat feltették a kapaszkodóra, s közben igen trágárul beszéltek.
Erősen megvető pillantást vetettem rájuk, de mit sem törődve ezzel folytatták a rajcsúrozást.
Nem baj, ha valaki jól érzi magát, nem arról van szó. Én magam is nagyon könnyen nevetek, általában jó kedvű vagyok. De az ember jókedvű lehet úgy is, hogy közben másokat nem zavar vele.
Bár nem vagyok vallásos, tíz perc után már könyörögtem Istenhez, bárcsak leszállnának. De nem. Két megállóval előttem szálltak le, ami 35 perc tömény agybajt jelentett jelen esetben.
Ez egy enyhe példa volt arra, hogy lehet befolyással mások lázadása saját életünkre.

És itt jön a képbe az, amit mondani akarok tulajdonképpen.
A lázadás nem feltétlenül rossz dolog.
Az ember védje meg az érdekeit, hallassa a hangját, ha szükséges. És ha a helyzet valóban azt követeli meg.
De nem jó, ha indulattal intézed ezeket a dolgokat. És az sem a megfelelő megoldás, ha homokba dugod a fejedet.

Érdekel, hogy mi a véleményem az illemről és a viselkedés szabályairól?
Mit tennék én bizonyos helyzetekben, milyen szabályokat érdemes (tapasztalataim szerint) elfogadni és mikor, és mik azok, amiket jobb elvetni?

Két hét múlva jelentkezem, itt megtalálsz!

Szeretettel: Kíra





a
folytatást
itt
olvashatod.




Segíts nekünk azzal, hogy bejelölöd a véleményedet! Köszi! érdekes volt
érdemes volt elolvasni
rájöttem egy-két dologra
várom a folytatást
nem adott újat
nem érdekel ez a téma
Miről olvasnál szívesen?
Milyen téma érdekelne?





Van olyan kérdésed, amire nem tudsz választ kapni? Írd meg nekünk, keresünk egy számodra is használható megoldást rá.

E-mail cím:

Üzenet:


Honlapkészítés