Modern Prevenció Alapítvány

"Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott"
BEMUTATKOZUNK
GYEREKEK A BOLDOGSÁGRÓL
Alex oldala
RENDEZVÉNYEK
PÁLYÁZZATOK!
Mitől boldog az ember?
Minden napra egy jótett
Jelentkezési lap
ALKOTÓ GYEREKEK
pályaművek
HOGY IS VAN EZ...??
TÁMOGATÓINK
RÓLUNK ÍRTÁK
KAPCSOLAT
ÁLLATKÖLYKÖK - játék
Zenetanfolyam
Ünnepek

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


Egy ifjú költőnő

Fodor Fanni, (10 éves) a budaörsi Mindszenti József általános iskola tanulója küldte ezt a verset (és még másik kettőt) a pályázatra.
Gratulálunk neki!


BOLDOGSÁG

Van egy szó, van egy szó,
az örömhöz hasonló.
Ez a szó, ez a név
Téged köszönt régesrég!




Ez is a pályázatra érkezett

Ezt a rajzot pedig Fodor Emese, (8 éves) a budaörsi Mindszenti József általános iskola tanulója küldte a pályázatra.
Gratulálunk neki is!



"Hogy mitől boldog az ember? A családtól, a természettől, a szépségtől, az állatoktól, a barátoktól!" - Emese




MITŐL BOLDOG AZ EMBER?

Október 1.-én volt az Idősek napja. Nekünk egy jó ötletünk támadt. Nóra néni vett 100 db cserepet és elmentünk a mezőre virágot szedni. Egy hétig szárítottuk. Minden osztálynak jutott. A cserepeket elővettük és a gyurmát beleraktuk, és elrendeztük a száraz virágokat ízlés szerint. Eljött az Idősek napja. Nóra néni és Kati néni vitték el kocsival a szárazvirág díszeket a Művelődési házba. Gondoltuk az Időseknek tetszeni fog az ajándék. Igaz hogy nem volt 150 forintnál több az értéke, de aranyos lett. A nénik és a bácsik valószínűleg nem is az értéküket nézték… Mi örültünk, hogy adhatunk és készíthetünk ilyen ajándékot. Szeretünk ilyen dolgokkal foglalatoskodni.

Baranyai Lucia 6. osztály
Gróf Károlyi József Általános Iskola, 8052. Fehérvárcsurgó, Petőfi Sándor u. 1.
Tanár: dr Balázsik Istvánné




Ezt a mesét Frank Marci küldte be a pályázatra. Fogadjátok ti is szeretettel!

Pumukli és az állatok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kobold akit Pumuklinak hívtak. Történt egyszer, hogy mikor Pumukli és Éder mester hazafelé tartottak a kirándulásról, Pumukli észrevett egy nagy kutyát, amint éppen egy aranyos cicát kerget.
- Odanézz! – szólt a kobold rémülten Éder mesternek – Egy nagy kutya egy kis cicát kerget!
Erre Éder mester is odanézett, s elcsodálkozott azon, amit lát. A kutya már majdnem elkapta a macskát, mikor Éder hirtelen fölkapta. A nagy kutya megállt Éder előtt. Pumukli ijedtében elbújt egy kő mögé és ezt szepegte:
- Mi-mi mit akar tőlünk ez a kutya?
- Valószínűleg a cicára vadászik. – válaszolt Éder mester, de ő is csak félősen.
Halljatok csodát a kutya megszólalt!
- Miért vetted el tőlem a cicát? Hisz mi csak játszottunk!
- Azt meg már nem hiszem el! – kiáltotta Éder mester, de most már felbátorodva.
A kutya sokáig erősködött, s észre sem vette, hogy idő közben Pumukli felmászott a hátára.
- Gyí! – kiáltotta, rúgott egyet a kutya oldalába és egyenesen Éder lába közt az erdőbe vágtatott. Mire visszajöttek a kutya teljesen megszelídült, s még egy beteg nyuszit is hoztak. Mikor hazaértek Pumukli megmutatta Éder mesternek a nyulat. Abban percben elindultak az állatorvoshoz, aki egy hét múlva makkegészségesen hozta vissza a nyuszit.
A nyuszi hamar összebarátkozott Pumuklival, a kutyával és a kis cicával. Egy nap, amikor Pumukli és a többiek a tóparton sétáltak a kutya nagyot vakkantott:
- Vau, vau egy kis vadkacsa zuhan egyenesen felénk!
Pumukli épp egy padon üldögélt, s a tavacskát nézte, de szerencsére meghallotta a kutya ugatását és odasietett.
- Hol van, hol van?! – nézett föl az égre.
- Ott! – vakkantott még egyet a kutya.
A szegény vadkacsa a tó közepébe esett.
- Gyorsan, gyorsan hajót kell készítenünk! – mondta Pumukli.
- Segítség, segítség valaki!!! – hápogott kétségbe esetten a kacsa.
Szerencsére épp arra sétált Éder mester. Pumukli gyorsan odafutott hozzá és elújságolta, hogy mi történt. Éder gyorsan beugrott a tóba és kimentette a bajba jutott állatot.
Amikor hazaértek a kiscicára bízták a kacsát. A cica egy órával később észrevette, hogy a kacsa bal szárnya törött.
- Gyorsan, gyorsan mindenki ide! A kiskacsa szárnya törött! – kiabált torka szakadtából és egy pillanaton belül mindenki ott volt, még Éder mester is.
- Melyik szárnya van eltörve? – kíváncsiskodott Pumukli.
- A bal! – mondta rémülten a cica.
- Hogy fogunk most segíteni rajta? – kérdezte a nyuszi fülét tépve.
- Őt is el kell vinnünk az állatorvoshoz, ahogy téged is vittünk – mondta Éder mester és telefonált. Az állatorvos egy hét után hozta vissza a kacsát, de nem makkegészségesen.
Csak a bal szárnya volt bekötve.
- Nem szabad sokat tornáznia, feküdnie kell amíg teljesen fel nem épül. – azzal az állatorvos elment. A kiskacsa egy hónap múlva meggyógyult. Pumukli kiment vele a tó-
partra ott elbúcsúztak, s a kobold szabadon engedte a kacsát. Miután elköszöntek egymástól Pumukli hazament uzsonnázni. Hát amint eszi az uzsonnát látja, hogy egy egér szalad végig az asztalon. A kis cica föl akarta falni, de az elkezdett rimánkodni:
- Kegyelmezz meg rajtam, három napja nem ettem semmit, nagyon éhes vagyok, hagy egyek abból a süteményből!
- Én adok szívesen, tessék itt van!
Az egér megköszönte Pumukli jóságát és elment.
Pumukli és állatai azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.






Honlapkészítés